Vaszilij Akszjonov Moszkvai történet című műve az a fajta könyv,  mely vonzza  tekintetet, amikor belépünk a könyvesboltban vagy a könyvtárba. Legalábbis az enyémet vonzotta. Tekintélyt parancsoló 1160 oldala, szerelmet, halált,  életet ígérő címlapja sok izgalmat sejtet. Minden könymoly ismeri azt az érzést, amikor a friss szerzeménnyel a táskában igyekszel haza, majd minden halaszthatatlan teendődet el is halasztod,  csak hogy felcsapdhasd az új könyv fedelét.  No, én is így tettem a Moszkvai történettel,  majd viszonylag gyorsan vissza is csuktam. Elsőre nem ragadott meg a sztori, be kell vallanom, az első kb. 150 oldal döcög. Nyilván rá kell hangolódni minden könyvre, bele kell magad helyezned, de ha sikerül a szerző kicsit  pikírt hangnemét megszeretni, akkor fantasztikus, hosszú kaland veszi kezdetét a 20. századi Oroszországba. 

         A könyv a tehetségekkel, kiemelkedő személyiségekkel "zsúfolt" Gradov  család történetén keresztül meséli el az 1924-1953 közötti időszakot. Nyilván, van szerelem, sok szenvedés és halál, sok túlélni akarás is, ebben a sztálini elnyomó rendszerben. Miután lebilincsel a mű a sok hátborzongatóan izgalmas emberi sorssal, le is taglóz a rengeteg kegyetlenséggel, brutalitással. Ha néhol szòszátyár is a szerző, azért igyekszik a történelem és a családi sztori közötti egyensúlyt megtartani, amiben segítségére van az, hogy néhány szereplője maga is a történelem alakítója és nem csak elszenvedője.  A könyv hátlapján párhuzamot vonnak a Moszkvai történet és a Háború és béke között, sőt nagy merészen a 20. század Háború és békéjének titulálják. Hm, merész kijelentés, inkább maradjunk annyiban, hogy biztos nem vár minket annyi szómagyarázat, mint a Háború és békében. Ami nekem nagyon tetszett, hogy lerántja a leplet a nagy vezérek gyengeségéről is, így láthatjuk Sztálint, ahogy székrekedéssel küzd, vagy Beriját aki odavan a fiatal lányokèrt. Azokat a néhány oldalas elvont skicceket én személy szerint kevésbé értékeltem, melyekben a szerző megszólaltat élőlényeket, elsősorban állatokat, illetve azok szemével láttatja az eseményeket, egyszerűen  szerintem nem illik a mű stípusához.  Ellenben szerettem az "újság kivàgàsokat", amikor az épp aktuális sajtòanyagbòl szemezget a szerző, így mutatva sok esetben a külvilág hozzáállását az Oroszországi eseményekhez.

Ha néhány szóval kellene jellemezni...grandiózus csalàdregény, látkép a sztálini diktatùráròl..